A 2019 augusztusában elhunyt Urbán Aladár az 1940-es években indult, a reformkorral foglalkozó nagy történésznemzedék (Varga János, Szabad György, Spira György) utolsó jelentős egyénisége volt, aki számos monográfiával és tanulmánnyal, forráskiadvánnyal járult hozzá „a nagy év” történetének jobb megismeréséhez. Munkásságában mindvégig a források szigorú tisztelete és az események pártatlan tárgyalása jellemezte. Jelen poszthumusz tanulmánykötetben Urbán professzor azon tanulmányaiból adunk közre egy válogatást, amelyeket 1848 jelentős vagy kevésbé ismert személyiségeiről írt az elmúlt két évtizedben. Batthyány Lajos miniszterelnök képviselői működését és perét tárgyalja az első két írás, majd a Batthyány-kormány egyik legérdekesebb személyiségének, Esterházy Pál külügyminiszternek a tevékenységét mutatja be egy tanulmány. A radikális Perczel Mór képviselőnek, a későbbi honvédtábornoknak a rendőrség létrehozásában játszott szerepét tekinti át a következő írás, majd Petőfi szabadszállási képviselőválasztási vereségéről és honvéd századosi kinevezéséről olvashatunk. Vas Gerebennek (Radákovics Józsefnek) az 1848-49-es kormányzati néplapok megteremtésében játszott szerepét tárgyalja négy tanulmány, ami nem csak a történészek, de az irodalom- és a sajtótörténészek számára is rengeteg érdekességgel szolgál. A kötetet a márciusi ifjak Petőfi mellett legmeghatározóbb alakjának, Vasvári Pálnak a márciusi forradalom és 1848 decembere között játszott szerepéről szóló nagy léptékű tanulmány zárja.