Az 1914 júliusában kibontakozó, s hamarosan világháborúvá szélesedő konfliktus kezdetén a felek egyike sem számított a háború túlságos elhúzódására. Az Osztrák–Magyar Monarchia hadvezetése például az 1914 előtti haditerveiben legfeljebb a következő aratásig tartó háborúval számolt. A háború azonban sem ősszel, sem karácsonykor nem ért véget, s nyilvánvalóvá vált, hogy hosszú, akár évekig tartó hadviselésre kell berendezkedni. A háború nem várt elhúzódása több tekintetben a központi hatalmakat hozta nehezebb helyzetbe: az antant blokádja lehetetlenné tette azon nyersanyagok beszerzését, melyekből a háború előtt behozatalra szorultak. Az antanthatalmak e téren sokkal kedvezőbb helyzetben voltak. Földrajzi elhelyezkedésüknek és haditengerészeti fölényüknek köszönhetően szinte korlátlan mértékben számíthattak gyarmatbirodalmuk és a semleges országok terményeire és nyersanyagaira. Bármennyire is igyekezett, a német és jóval kisebb mértékben az osztrák–magyar haditengerészet a tengeralattjáró-hadviseléssel ezt csak megzavarni tudta, megakadályozni nem. A háború kitörését követően Németország elvesztette a gyarmatait, és semleges országok útján is csak nehézkesen tudott létfontosságú anyagokat beszerezni.