Nomen est omen – dörmögheti félhangosan, mosollyal az arcán e kötet olvasója, miközben „önvallomásán” keresztül felvillan előtte a nagy formátumú, Széchenyi-díjas történész, az iskolateremtő egyetemi oktató emberi oldala, s maga előtt látja a latin szótárat „silabizáló kisdiákként” Szabad Györgyöt, amint „varázsütésszerűen” éppen akkor döbben rá, hogy nevének „antikvitásbeli alakja”, a Georgius a földműveléshez, a mezei gazdasághoz – s mint szakmai életművének jelentős hányada igazolja –, az agrár- és társadalomtörténeti kérdések komplex vizsgálatához, értelmezéséhez kapcsolja. Szabad György az „agrárvilág vonzásában” faggatta szüleit névválasztásuk okairól; kutatta fel agrárfoglalkozású családi felmenőit; tanulmányozta a falukutató irodalom képviselőinek munkásságát; írta meg – immár a gazdálkodással és a paraszti élettel kapcsolatban szerzett személyes tapasztalatokkal felvértezve – 1950-ben egyetemi szakdolgozatát „Agrárszegénységünk és a magyar mezőgazdaság munkaerő-szükséglete 1849 után” címmel; s szerezte meg a történettudomány kandidátusa fokozatot 1955-ben „A tata-gesztesi Eszterházy-uradalom áttérése a robotrendszerről a tőkés gazdálkodásra” című munkájával.
Jelen kötet Szabad György gazdaság- és társadalomtörténeti munkásságának tizenhat válogatott tanulmányát tartalmazza, amelyek különböző mértékben szinte kivétel nélkül a rendi, feudális kiváltságrendszer felszámolásának és az új típusú, polgári gazdasági és társadalmi szerkezet kiépülésének egy-egy részkérdését mutatják be számos aspektusból körbejárva. A tizenhat hosszabb-rövidebb, 1955 és 2007 között megjelent mű között helyet kapott több jegyzetelt szaktanulmány, néhány szóbeli előadás írott változata, egy emlékkönyvben megjelent tudományos igényű méltatás, egy forrásközlés, valamint a kandidátusi értekezésének tézisei is. A közölt írásokat öt tematikus egységre bontottuk, de leszögezhetjük, hogy különböző szempontok mentén szinte mindegyik tanulmány kapcsolatba hozható a másikkal, s így számos további „alternatív” olvasati sorrend is követhető.