A „Görgei-kérdés” csaknem egyidős a szabadságharccal, s lényegét tekintve inkább tekinthető prolongált politikai vitának, mint tényleges történelmi kérdésnek, melynek lényege egyetlen mondatban összefoglalható: Áruló volt-e Görgei Artúr? Az erkölcsi minősítést is magában hordozó felvetés történeti szempontból nézve a következőképpen fordítható le: Elősegítője vagy (tudatos) hátramozdítója volt-e Görgei Artúr a magyar polgári átalakulás vívmányainak megőrzéséért folytatott 1848–49. évi szabadságharcnak?
Az árulási vádat ma már magára valamit adó, komoly történész nemigen képviseli, s az elmúlt évtizedek kutatásaiban e kérdésben is egyre inkább a tények, és nem az előfeltevések határozzák meg a szakemberek álláspontját. A korábban aktuálpolitikai szempontból jól használható „Görgei-kérdés” mára politikai érdekességét veszítette, s az elmúlt évek két Görgei-évfordulója, halálának 2016. évi centenáriuma és születésének 2018. évi bicentenáriuma azzal a jóleső tanulsággal jártak, hogy a jeles hadvezér végre elfoglalhatja a nemzeti panteonban azt a helyet, amely a polgári átalakulás más nagyjai mellett megilleti. Jelen kötetünkben az ezeken a konferenciákon elhangzott előadásokból közlünk tizenkettőt. A tanulmányokból az olvasó képet kaphat Görgei kémikusi, politikusi, hadvezéri és hadügyminiszteri működéséről, személyes kapcsolatairól, a fegyverletétel problémáiról, Görgei orosz megítéléséről, a tábornok visegrádi éveiről, illetve a Görgei-kérdés művelődéstörténeti vonatkozásairól.