„Ami az aradi vértanúk emlékének megőrzését illeti, különösebb büszkélkednivalónk nincs” – írta 1979-ben, az aradi vértanúk peranyagait közreadó kötetében Katona Tamás, a forradalom és szabadságharc történetének egyik legjobb ismerője. A néhány éve elhunyt kiváló történész szavainak igazságát kár lenne tagadni: az aradi vértanúk többségéről mindmáig nem született kritikai, alapkutatásokon nyugvó életrajzi mű. Igaz ez az 1849. október 25-én kivégzett Kazinczy Lajos ezredesre is, akiről Pásztor Emil írt 1979-ben egy, nagyobbrészt könyvészeti forrásokon nyugvó életrajzi összefoglalót. Kazinczy Lajos, a nyelvújító Kazinczy Ferenc fia 1848 előtt a cs. kir. hadseregben szerzett tiszti rangot. 1848 őszén egyike volt a honvéd utászkar megszervezőinek, majd 1849 januárjától előbb dandár-, később hadosztályparancsnok volt a honvédseregben, végül 1849 júniusától egy önálló hadosztályt, majd hadtestet vezetett Északkelet-Magyarországon. Solymosi József kötete a hazai és bécsi levéltári anyag feldolgozásával mutatja be ennek a rokonszenves, fiatal honvédtisztnek a pályafutását. A pályaképet a mintegy 130 tételből álló Okmánytár, Kazinczy leveleinek, jelentéseinek, parancsainak és periratainak gyűjteménye egészíti ki.

Hermann Róbert